Részlet a tarkan.com-on lévő interjúból:

-Emlékszel az első szerelmedre?Hogy hívták,hol találkoztatok?

Igen emlékszem.A neve titok...Németországban ismertem meg,csak négy éves voltam

-Mi akartál lenni gyerekként?

Bármi ami kapcsolatban van az állatokkal és a természettel.Talán állatorvos...De később rájöttem,hogy ez csak egy fázis volt az életemben,igazából a zene volt az amit csinálni akartam

-Tudsz főzni?Mi a kedvenc ételed?

Igen tudok.És nem is rosszul.Bármit megeszem.

-Melyik a kedvenc színed?

kék

-Mikor belépsz a házba mi az első dolog amit csinálsz?

Ha éjszaka van,felkapcsolom a villanyt

-Féltékeny tipus vagy?

Nem

-Mi a véleményed a házasságról?Akarsz gyereket?

Nincs különösebb konstruktív nézetem a házasság szent kötelékéről,ahogy azt a társadalmunkban hirdetik.Szerintem először is a saját belső útunkon meg kell próbálnunk szembenéznünk önmagunkkal,amit értek ezalatt,hogy meg kell próbálnunk megoldani a saját belső problémáinkat,melyek a múltunkból fakadnak.És jelenünket kísértik.Röviden szólva úgy érzem,jobban meg kell ismernünk önmagunkat é tudnunk kell mit akarunk.Mikor már képesek vagyunk önmagunkal együttélni,megtalálni a békét magunkban,csakis akkor léphtünk be és tarthatunk fent egy egészséges kapcsolatot valakivel.Nem szabad,hogy a reménytelenség,a szügségletek betöltése vagy a félelem legyen a házasság oka.Az életünk megosztása valakivel,amennyire csak lehet,pozitívnak és feltétel nélkülinek kell lennie.Egy napon majd szeretnék gyereket.